Dave Evans, a Fictiv vezérigazgatója és társalapítója – Interjúsorozat

Dave Evans, A Fictiv vezérigazgatója és társalapítója a vállalat küldetését követi, hogy felszabadítsa a világ kreatív potenciálját az egyedi mechanikus alkatrészek beszerzésének és gyártásának egyszerűsítésével. Hardvermérnöki háttérrel és a Ford Szilícium-völgyi Innovációs Laboratóriumában szerzett korai tapasztalataival társalapítója a Fictivnek, hogy egyszerűsítse a hardverfejlesztési folyamatot. Vezetése alatt a Fictiv a digitális gyártás területének kulcsszereplőjévé nőtte ki magát, több millió precíziós alkatrészt gyártva és az innovációt előmozdítva az iparágakban.

Fictiv egy globális gyártó- és ellátási lánccal foglalkozó vállalat, amely integrált globális partnerekből álló hálózaton keresztül egyszerűsíti az egyedi mechanikus alkatrészek gyártását. A platform olyan szolgáltatásokat kínál, mint a CNC megmunkálás, a 3D nyomtatás és a fröccsöntés, és az azonnali árajánlatadást, a mesterséges intelligencia által vezérelt visszajelzést és a teljes körű megrendeléskezelést ötvözi a mérnökök és a gyártók összetett ellátási láncainak egyszerűsítése érdekében.

Amikor 2013-ban megalapította a Fictivet, mi volt a gyártásban a fő probléma, amelyet megpróbált megoldani, és hogyan fejlődött ez a probléma az elmúlt évtizedben?

Amikor a bátyámmal, Nate Evansszel 2013-ban megalapítottuk a Fictivet, szerettük volna leküzdeni a gyártási szűk keresztmetszeteket, és a szoftverfejlesztés sebességével fejleszteni a hardvereket. A Ford Motors vezető hardvermérnökeként első kézből láttam, milyen lassú és fájdalmas az egyedi alkatrészek legyártása – gyakran 8-12 hetet kellett várni a prototípusokra, eligazodni a széttöredezett beszállítói kapcsolatokban, és e-mailekkel és táblázatokkal zsonglőrködni csak azért, hogy árajánlatot kapjunk. Számomra egyértelmű volt, hogy ha fel akarjuk gyorsítani a hardverfejlesztés innovációját, akkor jobb, modernebb megközelítésre van szükségünk – olyanra, amely tükrözi a szoftverfejlesztés agilitását és sebességét.

Ez a probléma nem tűnt el – sőt, az elmúlt évtizedben csak sürgetőbbé vált, mivel a különböző iparágakban működő vállalatok gyorsabb innovációra törekszenek egy ingatagabb globális piacon. Ami megváltozott, az az elvárás: a vállalkozásoknak most gyorsabban kell piacra dobniuk termékeiket, rugalmasabban kell skálázniuk, és valós időben kell reagálniuk a kereslet, a szabályozás és a kínálat elérhetőségének változásaira.

Itt jön képbe egy globális, Fortune 500-as szintű ellátási lánc igazi ereje. Azzal, hogy digitális infrastruktúrát hozunk létre, amely összeköti a mérnököket és az ellátási lánc csapatait egy ellenőrzött globális hálózattal – az Egyesült Államokban, Kínában, Indiában és Mexikóban –, a vállalatok számára hozzáférést biztosítunk olyan beszerzési, sebességi és végrehajtási erőhöz, amely korábban csak a legnagyobb szereplők számára volt elérhető. És könnyűvé tettük a kihasználást: egyetlen platform, teljes átláthatóság, gyors DFM-visszajelzés és gyors átfutási idők.

A küldetés: képessé tenni az innovátorokat az alkotásra a hagyományos beszerzés és gyártás szűk keresztmetszeteinek lebontásával. De ma ezt olyan mértékben és kifinomultsággal tesszük, hogy még a legösszetettebb programok is megvalósíthatónak tűnnek.

A Fictiv „digitális gyártási ökoszisztémaként” írja le magát. Azok számára, akik nem ismerik, mit is jelent ez pontosan – és miben különbözik a hagyományos szerződéses gyártástól?

Amikor a Fictivet „digitális gyártási ökoszisztémaként” jellemezem, arra gondolok, hogy egy technológiavezérelt platformot építettünk ki, amely összeköti az ügyfeleket egy szigorúan ellenőrzött, globális gyártási partnerhálózattal – miközben a műszaki szakértők irányítják a programokat és közvetlenül az ügyfelekkel dolgoznak. Gondoljon rá úgy, mint a modern digitális eszközök sebességének és átláthatóságának ötvözésére egy Fortune 500-as szintű ellátási lánc méretével és minőségével, valamint egy olyan szakértői csapattal, amely a kezdetektől a méretnövelésig segíti az ügyfeleket.

A hagyományos szerződéses gyártás általában közvetlenül a beszállítókat kezeli, gyakran e-maileken, telefonhívásokon és hosszú átfutási időkön keresztül. Ez nagymértékben manuális és elszigetelt, ami megnehezíti a gyors skálázást vagy a gyors döntéshozatalhoz szükséges valós idejű információk megszerzését.

Egy digitális gyártási ökoszisztéma megfordítja ezt a modellt. Velünk az ügyfelek azonnali árajánlatot, automatizált DFM-visszajelzést és a gyártás minden lépésébe betekintést kapnak. Ami még fontosabb, felelősséget vállalunk a minőségért, a szállításért és a költséghatékonyságért, miközben kihasználjuk az Egyesült Államokban, Kínában, Indiában és Mexikóban található elosztott globális gyártóközpontjainkat. Az eredmény gyorsabb prototípus-készítés, zökkenőmentesebb gyártásba skálázás, valamint sokkal kisebb kockázat és rezsiköltség a hagyományos ellátási lánc kezeléséhez képest.

De egy olyan digitális gyártási ökoszisztéma, mint a Fictiv, nem működik függetlenül a mi irányított szakértőinktől, akik szorosan együttműködnek az ügyfelekkel a termékfejlesztéstől és a tervezéstől a prototípus-készítésen át a teljes gyártásig.

Miközben az Egyesült Államokban évtizedek óta a legnagyobb növekedés tapasztalható a gyáripari beruházásokban, miért gondolja, hogy a tehetség – és nem a gépek vagy a tőke – a legsürgetőbb szűk keresztmetszet?

Az Egyesült Államokban példátlan gyárberuházási hullám tapasztalható – dollármilliárdok folynak be új üzemekbe, automatizálásba és fejlett technológiákba. De mindez nem sokat jelent a megfelelő szakemberek nélkül, akik ezeket a rendszereket működtetik és optimalizálják. Megvásárolhatjuk a világ legfejlettebb gépeit, de ezek csak annyira jók, mint a mérnökök, operátorok és ellátási lánc szakemberek, akik tudják, hogyan kell hatékonyan használni őket.

Az elmúlt évtizedben egyre szélesedő készséghiányt tapasztaltunk a gyártásban. A legtapasztaltabb szakemberek közül sokan nyugdíjba vonulnak, és a fiatalabb generációk nem léptek be ugyanilyen ütemben a területre. Ráadásul a modern, digitális gyártás új készségeket igényel – digitális írástudás, adatelemzés, valamint a mesterséges intelligencia és az automatizálás ismerete –, amelyekkel a hagyományos képzési programok nem tudtak lépést tartani.

Ezért a tehetség az egyik legnagyobb szűk keresztmetszet jelenleg. A tőke bevethető, a gépek vásárolhatók, de a képzett munkaerő felépítése és megtartása időt, befektetést és olyan kultúrát igényel, amely értékeli a kíváncsiságot és az innovációt. Úgy vélem, hogy ennek a tehetséggel kapcsolatos kihívásnak a megoldása – képzés, továbbképzés, valamint a technológia és a gyártás közötti jobb együttműködés révén – kritikus fontosságú a gyári beruházási fellendülés teljes potenciáljának kiaknázásához.

Figyelmeztettél egy 1.9 millió képzett munkahely várható hiányára a gyártásban 2033-ra. Milyen rendszerszintű problémák okozzák ezt a hiányt, és mit kellene a magánszektornak most másképp tennie?

A várható hiány 1.9 millió szakképzett munkahely a gyártásban 2033-ra a Gyártók Nemzeti Szövetségétől származik. Úgy vélem, ez a szakadék évtizedek óta épülő, mély, rendszerszintű problémák eredménye. Az Egyesült Államokban túl sokáig alulértékelték a gyártást mint karrierutat, és nem fektettünk be a képzett munkaerő következő generációjának fejlesztésébe. Eközben maga az iparág is gyorsan fejlődött – a fejlett technológiák, a digitalizáció és az automatizálás felé haladva –, ami olyan új készségek iránti igényt teremtett, amelyek kezelésére a hagyományos oktatási és képzési rendszereket nem tervezték.

Ennek néhány oka a következő:

• Öregedő munkaerő: A képzett munkaerő nagy része közeledik a nyugdíjkorhatárhoz, és nincs elég fiatal, képzett munkavállaló ezeknek a pozícióknak a betöltésére.
• Észlelési probléma: A gyártást még mindig gyakran elavultnak vagy kevésbé kívánatosnak tekintik a technológiavezérelt iparágakhoz képest, annak ellenére, hogy a modern gyártás ugyanolyan innovatív, mint a szoftver.
• Képességbeli hiányosságok: Eltérés van a munkaadók által igényelt haladó műszaki készségek – adatelemzés, robotika, mesterséges intelligencia integrációja – és az iskolákban és a szakképzési programokban tanítottak között.

A magánszektornak aktívabb szerepet kell vállalnia ennek megoldásában. Ez azt jelenti, hogy:

• Befektetés a tanulószerződéses gyakorlati képzésekbe és a továbbképzésbe: A vállalatoknak olyan robusztus képzési programokat kell létrehozniuk, amelyek felvértezik a munkavállalókat mind a hagyományos, mind a digitális gyártási készségekkel.
• Partnerség iskolákkal és egyetemekkel: A korai ismeretterjesztés és oktatás segíthet átalakítani a gyártásról alkotott képet, és felkészíteni a diákokat a csúcstechnológiás, gyakorlatias karrierekre.
• A technológia kihasználása: Az olyan digitális platformok, mint a Fictiv, demokratizálják a gyártási szakértelemhez való hozzáférést, lehetővé téve a csapatok számára, hogy gyorsabban és okosabban dolgozzanak anélkül, hogy évtizedes szakmai tapasztalatra lenne szükségük.

Megoldásként a gyakorlati STEM-oktatást és a szakmai gyakorlatokat szorgalmazta. Tudna példákat mutatni arra, hogy ez hogyan néz ki a gyakorlatban, különösen a Fictivnél vagy a partnerei között?

A Stanfordon mérnökhallgatóként gyakorlati képzésben részesültem (valamint a Fordnál eltöltött időmben), így mélyen elkötelezett vagyok a STEM-oktatás és a szakmai gyakorlatok iránt. Véleményem szerint ezek kritikus fontosságúak a készséghiány áthidalásában, mivel lehetővé teszik az emberek számára, hogy cselekvés közben tanuljanak – nemcsak elméletben, hanem valódi gépeken és valódi projekteken is. Láttam, milyen erőteljes ez mind a Fictivnél, mind partnereink körében.

A Fictivnél hangsúlyt fektetünk az egyetemekkel és a STEM szervezetekkel való együttműködésre a gyakorlati tanulás támogatása érdekében. Például együttműködtünk a következőkkel: Formula SAE diákcsapatok precíziós alkatrészeket biztosítani egy elektromos versenyautóhoz (amely később országos szinten versenyez egy FSAE eseményen), miközben mentorálják őket a gyárthatóságra való tervezés és a gyors prototípus-készítés terén. Ez egy lehetőség a diákok számára, hogy megnézzék, hogyan fordíthatók le CAD-modelljeik valódi alkatrészekké, megértsék a különböző gyártási folyamatok kompromisszumait, és megismerkedhessenek ugyanazokkal a digitális munkafolyamatokkal, amelyeket az iparág vezetői használnak.

Úgy hiszem, a gyártás jövője az ilyen kezdeményezésektől függ. Arról van szó, hogy a diákok és a pályakezdő szakemberek valós tapasztalatokat szerezzenek a modern, technológiavezérelt gyártási környezetekről. A gyakorlati tapasztalatok, a mentorálás és a digitális eszközök kombinációja inspirálja a következő generációs építőket, és felkészíti őket arra, hogy azonnal belevágjanak a munkába.

Milyen tekintetben látod alapvetően másnak a Z generáció kapcsolatát a gyártással, mint a korábbi generációk – és hogyan kezeli a Fictiv ezt a kulturális eltérést?

A Z generáció viszonya a gyártáshoz alapvetően más, mivel egy teljesen digitális, igény szerinti világban nőttek fel, ahol a sebesség, az átláthatóság és a célirányosság a norma. A hagyományos gyártás – amelyet gyakran lassúnak, átláthatatlannak és erősen manuálisnak tartanak – nincs összhangban az azonnali információkkal és a zökkenőmentes digitális élményekkel kapcsolatos elvárásaikkal. Kulturális eltérés is tapasztalható: míg az idősebb generációk a gyártást stabil és gyakorlatias munkának tekinthetik, a Z generáció gyakran elavult létesítményekkel társítja, nem pedig a csúcstechnológiás innovációval.

Néhány generációs különbség a következőket foglalja magában:

• Digitális szemléletmód: A Z generáció valós idejű láthatóságot és digitális eszközöket vár el mindenhez, amit tesz – legyen szó csomagkövetésről vagy termékfejlesztésről.
• Céltudatosság utáni vágy: Ez a generáció a fenntarthatóságot, az innovációt és a hatást helyezi előtérbe. Tudni akarják, hogy munkájuk valami értelmes dologhoz járul hozzá, például a tiszta energia vagy a robotika fejlesztéséhez.
• Alacsony tolerancia a hatékonyság hiányával szemben: A manuális folyamatok, a hosszú átfutási idők és az elszigetelt kommunikációs rendszerek idegennek tűnnek számukra.

Újragondoljuk a gyártást, hogy jobban hasonlítson a Z generáció digitális élményeinek értékeire. Platformunk azonnali árajánlatokat, automatizált DFM-visszajelzést és valós idejű termeléskövetést biztosít, mindezt felhőalapú környezetben. Emellett a fenntarthatóságra és a hatásüzenetekre is összpontosítunk – kiemelve, hogy munkánk hogyan teszi lehetővé az elektromos járművek, a klímatechnológia és az életmentő orvostechnikai eszközök számára, hogy összhangban legyenek a Z generáció értékeivel.

Kulturálisan megpróbáljuk áthidalni a narratívát: a gyártás nem csak a gépekről szól; a világ legnagyobb kihívásainak megoldásáról. Azzal, hogy a gyártást technológia-vezérelt, küldetés-orientált karrierútként fogalmazzuk meg, vonzóbbá tesszük a következő generáció számára.

Az automatizálás gyakran munkahely-elvesztéstől való félelmet kelt. Hogyan segíti a Fictiv technológiája a munkavállalók felemelkedését ahelyett, hogy helyettesítené őket?

A gyártásban az automatizálás gyakran rossz hírnévnek örvend, mert a munkahelyeket fenyegető veszélynek tekintik, de én másképp látom a helyzetet. A Fictivnél a technológiánk a munkavállalók felemelésére, nem pedig helyettesítésére szolgál. Ahelyett, hogy automatizálnánk az embereket, automatizáljuk az ismétlődő, alacsony értékű feladatokat – mint például az árajánlatkészítés, az ütemezés vagy az alkatrészek nyomon követése –, így a mérnökök, az ellátási láncban dolgozó csapatok és az operátorok arra a munkára koncentrálhatnak, amely valóban megköveteli a szakértelmüket: összetett problémák megoldására, jobb termékek tervezésére és az innováció előmozdítására.

Azzal, hogy valós idejű láthatóságot, azonnali DFM-visszajelzést és hozzáférést biztosítunk a dolgozóknak az ellenőrzött gyártók globális hálózatához, gyakorlatilag erőszorzóként működünk. Olyan ez, mintha a csapatok kezébe adnánk egy digitális parancsnoki központot, ahol okosabb, gyorsabb döntéseket hozhatnak kevesebb szűk keresztmetszettel. Ez nemcsak a termelékenységet javítja, hanem a munkaerő készségeit is fejleszti – mivel az emberek magasabb szintű döntéshozatalban, fejlett digitális eszközökben és adatvezérelt problémamegoldásban vehetnek részt, ahelyett, hogy papírmunkát vagy beszállítói hívásokat kergetnének.

A Fictiv nemrégiben elindította a Materials.AI-t, egy ChatGPT-alapú asszisztenst. Hogyan működik a gyakorlatban, és milyen döntések hatékonyabb meghozatalában segíti a mérnököket?

A Materials.AI-t úgy tervezték, hogy olyan anyagszakértőként működjön, amilyenre minden mérnökcsapat a nap 24 órájában, a hét minden napján készenlétben vágyik. A gyakorlatban a Fictiv több mint 7 éves gyártási adatainak, folyamatismeretének és a ChatGPT által működtetett mesterséges intelligencia-képességeinek kombinációját használja fel, hogy a mérnököket az anyagokkal és a gyárthatósággal kapcsolatos kritikus döntések meghozatalában vezesse.

A mérnökök olyan kérdéseket tehetnek fel a Materials.AI-nak, mint például: „Melyik a legjobb alumíniumötvözet ehhez az alkatrészhez nagy hőterhelés alatt?” vagy „Melyik műanyag gyanta kínálja a legjobb egyensúlyt az ütésállóság és a fröccsöntési költségek között?”

Ahelyett, hogy próbálgatásra és hibákra hagyatkoznánk, vagy napokig várnánk a beszállítói visszajelzésekre, az eszköz azonnali javaslatokat ad mind a mechanikai tulajdonságok, mind a valós gyártási eredmények alapján.

Tágabb értelemben hogyan használják a mesterséges intelligenciát és a gépi tanulást a platformjukon – az árajánlatoktól és a DfM-elemzéstől kezdve a termelésfelügyeletig és a minőségellenőrzésig?

A mesterséges intelligencia azonnali árajánlatkészítést tesz lehetővé a CAD-fájlok másodperceken belüli elemzésével, figyelembe véve az alkatrész geometriáját, az anyagokat és a korábbi adatokat a pontos költség- és átfutási idő becslések érdekében. Automatizált tervezési visszajelzést (DfM) biztosít a gyárthatósági tervezés (Design for Manufacturability, DfM) alapján, jelezve a potenciális problémákat, például a vékony falakat vagy az összetett jellemzőket, miközben valós időben javaslatokat tesz a fejlesztésekre.

A Fictiv hat különböző típusú ipari 3D nyomtatást támogat, egyes esetekben másnapi kiszállítással. Hogyan építették ki az infrastruktúrát, amely lehetővé teszi ezt a sebességet és méretet, és mely iparágak profitálnak ebből a leginkább?

3D nyomtatási infrastruktúránkat a sebesség és a méretezhetőség szem előtt tartásával építettük fel, egy digitálisan összehangolt platform és egy szigorúan ellenőrzött globális partnerhálózat kombinálásával. Minden megrendelés felhőalapú rendszerünkön halad át, amely mesterséges intelligenciát használ a CAD-fájlok elemzéséhez, automatikusan kiválasztja a legjobb technológiát és anyagokat, és a kapacitás, a helyszín és a minőségi teljesítmény alapján a megfelelő partnerhez irányítja a munkákat. Ez az összehangoltság – az Egyesült Államokban, Kínában, Mexikóban és Indiában található regionális termelési központokkal kombinálva – lehetővé teszi bizonyos alkatrészek másnapi szállítását, miközben szigorú minőségi szabványokat tart fenn.

Azok az iparágak profitálnak a legtöbbet ebből, ahol a gyors iteráció és a pontosság kritikus fontosságú, mint például a repülőgépipar, az elektromos járművek, az orvostechnikai eszközök, a robotika és a szórakoztató elektronika. Ezek az ágazatok arra támaszkodnak, hogy gyorsan tudunk működő prototípusokat és gyártási alkatrészeket biztosítani, így mérnökeik tesztelhetik a terveket, csökkenthetik a piacra jutási időt, és reagálhatnak a gyorsan változó ügyféligényekre.

Mint aki időt töltött mind szoftverfejlesztésben, mind gyárüzemeltetésben, hogyan gondolja, hogy a felhőalapú szoftverek és a fizikai gyártás közötti kapcsolat fog fejlődni a következő öt évben?

Úgy vélem, egy alapvető változás küszöbén állunk, ahol a felhőalapú szoftverek a gyártás központi idegrendszerévé válnak, áthidalva a digitális tervezés és a fizikai gyártás közötti szakadékot olyan módon, ahogyan azt mostanában csak elkezdtük látni. A következő öt évben három fő trendre számítok, amelyek meghatározzák ezt az evolúciót:

A digitális gyártási platformok a gyártás minden szakaszát – a tervezéstől a szállításig – egyetlen, átlátható adatrétegbe fogják kapcsolni. A mérnökök és az ellátási láncban dolgozó csapatok azonnal láthatják az alkatrészek állapotát, a minőségi mutatókat és a logisztikát, hasonlóan ahhoz, mint egy szoftverfejlesztés vagy egy kódtelepítés nyomon követésekor.

Ahogy a felhőalapú számítástechnika átalakította a vállalatok szoftvertelepítési módját, a digitális gyártás lehetővé teszi a termelési kapacitás igény szerinti „felpörgetését”. Ez példátlan rugalmasságot biztosít a vállalatoknak a működés globális skálázásához jelentős tőkebefektetés nélkül.

A digitális platformok fejlett mesterséges intelligencia modelleket fognak integrálni, amelyek folyamatosan tanulnak az anyagokra, gépekre és folyamatokra vonatkozó adatokból. Ez automatizálja a kritikus döntéseket – az anyagválasztástól a költségoptimalizálásig –, lehetővé téve a csapatok számára, hogy gyorsabban és nagyobb magabiztossággal dolgozzanak.

Végül, miközben a következő évtizedre tekint, mi izgatja leginkább a mesterséges intelligencia, a robotika és a gyártás metszéspontjában – és mit gondol, honnan fog jönni a következő nagy ugrás?

Az egyik dolog, ami a legjobban izgat a következő évtizedben, az az, hogy a mesterséges intelligencia és a robotika hogyan konvergál, hogy a gyártást minden eddiginél adaptívabbá, intelligensebbé és skálázhatóbbá tegye. Egy olyan jövő felé haladunk, ahol a gyárak lényegében „önmaguktól gondolkodhatnak” – a mesterséges intelligencia segítségével valós idejű adatokat elemezhetnek, a problémákat még azok bekövetkezése előtt előre jelezhetik, és folyamatosan optimalizálhatják a gyártósorokat emberi beavatkozás nélkül. Ez nem fogja helyettesíteni az embereket, hanem inkább az emberi találékonyság szerepét emeli ki – felszabadítva a mérnököket és az operátorokat, hogy az innovációra összpontosíthassanak a tűzoltás helyett.

Véleményem szerint a következő nagy ugrást a teljesen autonóm, mesterséges intelligencia által vezérelt gyártócellák jelentik majd, amelyek minimális átprogramozással vagy állásidővel képesek váltani a terméktípusok között. Ha ezt kombináljuk a robotikával és a fejlett additív gyártással, akkor hiper-személyre szabott termékeket és gyors, igény szerinti gyártást fogunk látni globális szinten.

A mesterséges intelligencia és a robotika konvergenciája lehetővé teszi az igény szerinti, hiper-személyre szabott gyártást globális szinten, csökkentve a hulladékot és felgyorsítva az innovációt, mint korábban soha.

Köszönjük a remek interjút, azoknak az olvasóknak, akik többet szeretnének megtudni, látogassanak el Fictiv.